Interjú Kozma Borbála dramaturggal - Gyerek-Világ

2019. szeptember 22.

Nemrég kollégánknak volt alkalma beszélgetni, interjút készíteni Kozma Borbála szövegíróval, aki beavatott minket a szinkron szövegírás rejtelmeibe, beszélt A Lármás család magyar változatáról, további munkáiról, anyaként véleményt is formált az animációs műsorok fontosságáról, de a pályája kezdete is szóba került.

Az idősebb korosztálynak a Sharon naplójából vagy a Timon és Pumbaa sorozatból, a kamaszoknak és fiataloknak A Lármás családból, a Disney féle 11-ből, vagy éppen a Hamis cicából, a még kisebb korosztálynak pedig A meseerdő lakói, esetleg a PöttömMag Tilda sorozatokból lehet ismerős Kozma Borbála fordító neve. Nemrégiben volt szerencsénk felkeresni, hogy beszéljen nekünk a szinkronos fordítói, dramaturgiai munkáiról, arról, hogy hogyan is került a szakmába, hogy mely sorozatok voltak a kedvencei, vagy éppen arról, hogy miért olyan sorozatokat fordít, amilyeneket.

A Lármás család című sorozattal kapcsolatban szeretnék Önnek feltenni néhány kérdést. Először is nagyon hálásak vagyunk a munkájáért, ugyanis a Lármás család szinkronja kiemelkedően jó magyar szöveget kapott, és ez ha nem tévedek az Ön kemény és lelkiismeretes munkájának köszönhető - ideértve a jobbnál jobb szófordulatokat, a különböző karakterek beszédstílusának megkülönböztető jegyeit, és még sok más elemet, amely eredetivé, folyékonnyá, és kifejezetten erőssé teszi a fordítását.

Legjobb tudomásunk szerint Ön a sorozat szinkronfordítója/dramaturgja, legalábbis a korai epizódoknál ezt az információt kaptuk meg a Viacomnak és az SDI Media Hungarynek hála; azonban egy ilyen hosszabb sorozatnál felmerülhet, hogy esetleg időközben változott a fordító, úgyhogy szeretnénk megkérdezni, hogy még Ön jegyzi-e a sorozat szövegkönyvét?

Emellett a sorozatban felcsendülő zenékkel kapcsolatban szeretnénk érdeklődni. Az első évad nem kapott magyarul felénekelt főcímet, azonban a második évadtól már magyar nyelven hallható a dal minden epizód elején. Esetleg tud valamit arról, hogy ez hogy jött össze? Esetleg Ön fordította - az egyébként rendkívül fülbemászó és élvezetes - dalszövegét a főcímdalnak? Illetve, a harmadik évad kapott egy kifejezetten musical epizódot, "Igazi lármás muzsika" címmel, amiben több dal is elhangzik. Ha szabad megkérdeznem, Ön végezte a dalszöveg megírását? Fontos megjegyezni, hogy az epizódban van két olyan zeneszám, ami furcsa mód angolul hangzik el, míg a maradék magyarul fel lett énekelve. Esetleg azt lehet tudni, hogy ezekhez lett-e írva szöveg, avagy ez a megrendelő (vagy talán a rendező) kérésére maradt angolul, lefordítatlanul?

Köszönöm szépen a megkeresést, megvallom őszintén, nagyon meglepett, és nagyon jólesik. Sajnos a dramaturgok többnyire a névtelenség homályában dolgoznak, így mindig üdítő, mikor az embert név szerint azonosítják. A Lármás család valóban az én sorozatom, bármennyire pepecs munka is, prioritást élvez részemről, a munkásságom egyik fontos elemeként tartom számon. A dittiket én írom, és a szövegben felmerülő verses megszólalásokat, szójátékokat, ritmusokat, rímeket is. A dalokról mindig a megrendelő határoz, az SDI ebben az esetben azt kérte, hogy ezeket csak helyezzem el a szövegben, és hivatásos dalszöveg íróval íratják meg őket. Tehát a jó dalok nem az én munkámat dicsérik. A főcímről semmit sem tudok, azzal egyáltalán nem kellett foglalkoznom. Hogy mikor hangzik el magyarul, illetve mikor marad eredetiben egy dal, arra a dramaturgnak semmilyen ráhatása nincs, általában a megrendelő és a stúdió közötti megállapodás szerint történik a döntés. Feltételezem, hogy a rendező véleményét is kikérik, de erről az egyes stúdiók tudnak pontosabban nyilatkozni.

Arra lennék kíváncsi, hogy az epizódok címét Ön adja-e?

Illetve, a sorozatnak több epizódja is idehaza leadatlan, ugyanis a hazai Nickelodeon sok más országgal van megosztva, és valahol nem veszik jó szemmel, hogy Clyde-nak két apukája van, vagy azt, hogy épp Luna az egyik rész végén egy lánynak vallja be, hogy szerelmes belé.

Ezekről a részekről nem tudjuk biztosra, hogy készült-e hozzájuk szinkron, úgyhogy talán Öntől lehetne megkérdezni, hogy Ön írt-e szöveget az ilyen epizódokhoz - elsősorban gondolok azokra a részekre, ahol Clyde apukái megjelennek és beszélnek.

Én úgy tudom, hogy nálunk megy az összes rész. Jelenleg a negyedik évadon dolgozunk.

A meleg vonatkozású felhangokat nem hagytam, hogy teljesen elfedjük, mert úgy gondolom, hogy a fiatalok mindenképpen találkoznak a jelenséggel. Két választásunk van, homokba dugjuk a fejünket, és bedobjuk a gyeplőt, avagy igazodjanak el a fiatalok útmutatás nélkül. Vagy beszélünk róla, példát mutatunk nyitottságból és toleranciából, szemléletet közvetítünk, ami alapján legalább el tudnak indulni. Mivel a kép egyértelműsíti, hogy Clyde két apukával él, ezzel nincs mit csinálni. Azt javasoltam, hogy a szövegben ne erősítsünk rá, mert akkor előbb vált ki esetleg ellenállást, mint figyelmet. Így a "szüleiként" említjük őket többesszámban, és apukaként egyesszámban, függetlenül attól, hogy melyikükről van szó. Ezzel talán elérhető, hogy - abban a tudatban, hogy itt egy meleg párról van szó - forduljon a figyelem inkább az életminőségükre és a beszélgetéseikre. Én ezt jónak tartom, anyaként is.

A cím javaslatokat én adom, igen. Nem figyeltem, változtattak-e valamelyiken. Általában meg szokták tartani a javaslataimat, vagy ha kérdésük van, egyeztetnek. Előfordult már egyszer-kétszer olyan is, hogy nem jutott eszembe semmi frappáns, és nem voltam elégedett a saját ötleteimmel, ilyenkor csapatmunkában ötlünk ki valamit.

A szerkesztőségből nagyon nagyra értékeljük, hogy így áll hozzá a homoszexualitás bemutatásához/megjelenéséhez. A címekkel kapcsolatban pedig nagyon meg vagyunk elégedve. Míg más szinkronoknál gyakran előfordul, hogy abszolút értelmezhetetlen, oda nem illő címeket kapunk, de Öntől szinte kivétel nélkül kapjuk a jobbnál jobb epizódcímeket.

Epizódcímeknél lenne egyetlen cím, amire rá szeretnék kérdezni, ha megengedi. Shell Shock címre hallgatott az epizód angolul, és a magyar bemondásban is furcsa mód ez hangzik el. Itt lehet tudni, hogy mi történt? A szerkesztőség azt sejti, hogy Ön más címet adott neki, de valamiért mégis az eredeti lett beolvasva.

Visszanézem a "Shell Shock" kapcsán a levelezésemet az SDI producerével, Koleszár Emőkével. Egyszerűen a szöveg írásakor elfelejtettem címet adni az epizódnak (az mindig a legutolsó mozzanat, mikor már érzem az egész hangulatát és mondanivalóját). Épp úton voltam valahova, vezetés közben hívott Emőke, hogy mi legyen, és akkor ötleteltünk valamit. Arra emlékszem, hogy nehéz szülés volt, de az eredményt később elfelejtettem. A szinopszis írásakor került megint elő, és úgy kellett rákérdeznem utólag, hogy mi is lett végül a cím, hogy átvezethessem a munkapéldányomba is. Azt a választ kaptam, hogy "Tojás para" lett.

Ó, nocsak, szóval mégiscsak lett volna annak címe, és nem azt mondták be.

Itt említette a szinopszis írást - Ön írja meg az epizódok összefoglalóját, amik a műsorrendben megjelennek?

A szinopszist nem én írom, eredetiből kell fordítanom. Nem mindig tartom őket valami fényesnek, de ha ez a feladat, akkor nincs mese. Szükség esetén azért variálok rajtuk amennyire lehet, hogy ne legyenek annyira laposak.

Micsoda lelkiismeretes munka, az ilyesmi igazán nagyra értékelendő. Ha szabad megkérdeznem, ez csak a Nickelodeonnál/Viacomnál szokás, vagy másutt is kérnek ilyen szinopszis fordítást avagy szinopszis írást.

Szinopszist tőlem ritkán kérnek. Még a Mahir Szinkronnál fordul elő, de azokat fejből írom. Régen a Mikroszinkron is kérte, most nem tudom, mi a helyzet, régen dolgoztam velük (bár akkor nagyon sokat).

Említette még a csapatmunkát. Esetleg szabad megtudnom, hogy a csapatmunka mit jelent? Feltételezem, hogy ez Ön, illetve a rendező (illetőleg rendezőnő, ha jól tudom Dezsőffy Rajz Kataliné a sorozat) közreműködését jelenti.

A csapatmunka minden stúdiónál mást jelent. Van, ahol a rendezővel vagyok kapcsolatban, van, ahol a producerrel, kisebb stúdióknál a stúdió vezetőjével. Ez részben a stúdió szemléletéből és működéséből is ered, részben az egyéneken múlik. Ahol régi ismeretség van a rendezővel, vagy kifejezetten keresi velem a kapcsolatot, ott megszületik a műhelymunka. Ezt nagyon-nagyon szeretem, és élvezetesnek tartom, rengeteget tanulok belőle én is. Sajnos ritkán adódik rá lehetőség, néha még akkor is, mikor kifejezetten kérem. Legfeljebb közvetve tudok velük kommunikálni, és az azért nem pont olyan. Az SDI esetében a csapatmunka a producereket jelenti számomra, ők tartják velem a kapcsolatot. Néha szánok időt arra, hogy bemenjek a forgatásra, sorozatoknál főleg az elején. A dramaturgiailag kényesebb munkáknál én szoktam kezdeményezni a személyes találkozást, mozifilmeknél pedig meghívásra megyek. Ez nagyon fontos, mert a stáb hajlamos kivasalni a szöveget, rengeteg múlik azon, hogy a rendezőnek be tudok-e segíteni az instrukcióimmal.

Igen, ezt megfigyeltem, hogy különösen sok sorozatot fordít, illetve fordított, ami még a Lármás család alatti korosztálynak szól. Ez a bizonyos orientáció önszántából történt, vagy volt ennek egy különösebb oka?

Szívügyem. A tévé sajnos bébiszitterként funkcionál, a gyerekek rengeteget nézik, különösen általános iskolás korig. Úgy gondolom, hogy nagyon nem mindegy, mit hallanak. Főleg úgy, hogy sajnos nemigen olvasnak. Lényegében ez az egy platform maradt, amelyen keresztül az anyanyelvet annak minden csodájával közvetíteni lehet számukra. A szinkron versus felirat versenyből mindig a lényeget hagyják ki - és ez ide kapcsolódik -. Én úgy gondolom, hogy mindkettőnek megvan a maga helye természetesen, de a lényeg az, hogy a felirat csak a szövegértésben segít. A szövegalkotás egy teljesen másik készség, és azt alapvetően az olvasás és a beszélgetés fejlesztené, de ezek híján a szinkron is hozzájárulhat. Feltéve, hogy jó minőségű.

Aztán, ha az ember szívesen vállal valamit, és még elégedettek is az eredménnyel, legközelebb is felmerül a neve, ha hasonló feladat van, tehát most már automatikusan keresnek. A Magyar Televíziónál egyes szerkesztők személyesen jegyeznek, van, hogy a stúdió úgy kapja a megrendelést, hogy kifejezetten velem kell megíratniuk a filmet.

Igazán dicsérendő, hogy ez Önnek egy ilyen lelkiismeretes munkafolyamat, és teljes mértékben igaza van. Örülünk, hogy ilyen fontosnak tartja az igazán fiatal korosztálynak szánt sorozatok szinkronjait.

Egy kicsit más világ, de szeretnék rákérdezni egy olyan sorozatra, ami régen kicsit kitűnt a többi közül. A Minimax gyakran igazán kicsiknek szóló sorozatai között megjelent csupán egyetlen, 26 részes évadra a Braceface, magyar címén Sharon naplója. A szinkron egyébként a Yellow stúdió és az E-Vision Kft mezsgyéjén készült, illetve utólag úgy tűnhet, hogy teljesen spontán mondták be egyik céget és a másikat, nincs konkrétabb összefüggés, ahogy én látom.

A sorozat több kamasz témát is érintett, legyen az a pubertás, a test változása; vagy éppen a tizenéves kortársak elvárásai egymás között, és a kiskorú alkoholizálás.

Remek nyelvezettel és szöveggel látta el ezt a sorozatot is, ha szabad megkérdeznem, Ön hogy kapta meg és élte meg ezt a szériát? Talán mondható, hogy újszerű volt ez a 2000-es évek elején?

Köszönöm kedves szavait. Igen, a Braceface is az enyém volt. Habár még nagyon régen, a dramaturg pályám elején írtam, és az élettapasztalatom is más volt, mint most, 20 évvel később. Most 40 éves vagyok, úgyhogy nyilvánvaló, mekkora ívet húztam azóta az életben. Nem nagyon látok rá, milyen trendek vannak a filmkészítésben és a filmforgalmazásban. Az biztos, hogy a Braceface-t különlegesnek éreztem, de inkább azért, mert jobban érdekelt, mint a többi. Lehet, hogy pont ezért, amit Ön mond, hogy érdekesebb témákhoz nyúlt. Alapvetően az egészségügyi pályám a fő csapásirány, a szinkront csak szabadúszóként, részmunkában csinálom. Szerelemből, és mert végzős gimnazista korom óta benne vagyok, de csak a dramaturgia szintjén. A szakmapolitikai és egyéb szinteken nem folyok bele.

Úgy tudom, hogy volt dolga valamelyik anime sorozattal, vagy anime sorozatokkal, ezekkel kapcsolatban esetleg maradt meg valami?

Fullmetal Alchemist.

Abból mit fordított? Volt egy régi sorozat, volt egy újabb sorozat "Brotherhood" alcímmel (magyarul Testvériség címmel futott) és volt pár film.

Sorozatot írtam 2008-ban az Active Kommunikációs Kft. nevű stúdió megbízásából, japán eredetiből, angol lista segítségével. Még egy közönségtalálkozóra is meghívtak annak idején.

Angol lista alatt mit kell érteni?

A fordításhoz képet kapunk, és szövegkönyvet, utóbbit hívjuk listának. Ha csak lehet, eredetiből fordítok, így ha például egy dán vagy spanyol filmhez angol listát kapok (ami gyakori), akkor be szoktam kéretni az eredetit, amennyiben elérhető. Mivel japánul nem tudok, a Fullmetal esetében ez nem volt opció. Bár a sokadik rész után már az volt az érzésem, hogy szinte értem az eredetit is. Mivel nyilván van egy alap szókincse, az ötvenedik vagy akárhányadik rész után nem sok meglepetés éri az embert.

Mennyire okozott nehézséget az, hogy egy harmadik, közvetítőnyelv is megjelent?

Nem ideális, mert nem gugli fordítást csinálok, hanem dramaturgiát. Az eredeti magyarra ültetése már így is egyfajta torzítás, hiszen a magyar nézőknek készül, az érthetőség és élvezhetőség kedvéért pedig muszáj a mi kultúránkra és ismereteinkre adaptálni a szöveget. Ha ebbe a folyamatba belép egy közvetítő nyelv, akkor ezen logika mentén már olyan erős lehet a torzulás, hogy elvész az eredeti dramaturgia például stílus, karakterek, nyelvi árnyalatok szintjén. Nagyon nem mindegy, hogy az eredetit érti-e alapvetően a dramaturg, csak támpontnak használja a közvetítő nyelven készült listát, vagy pedig fogalma sincs, mi hangzik el a képen. Én írtam már francia mesesorozatot is, angol listával. Franciából alapvetően nem fordítok, de annyira értem, hogy a dramaturgiáját adaptálni tudjam. Az angol lista nélkül borzasztó sokat kellett volna szótárazni, és az már végképp nem éri meg a fáradságot. De írtam már tibetiből, izlandiból, lengyelből is, a Fullmetalt meg japánból...szóval ezekhez nyilván közöm sincs. Maximum kulturális tájékozottságom, alapműveltségem lehet az adott nyelv beszélőivel kapcsolatosan, ami segíti a dramaturgiai munkát.

Van néhány régebbi közkedvelt sorozat, amit valaha a Cartoon Network vetített, és felmerült, hogy valamelyikhez netán Ön írta a szöveget, erről tudna valamit mondani?

Hát, a vetítéseket nem tudom, mert én a stúdiókkal állok kapcsolatban. Hogy aztán ők melyik forgalmazótól kapták a megbízást, és az a forgalmazó melyik csatornára készítteti a szinkront, nálam már nem feltétlenül csapódik le. Illetve olyan is van, hogy megírom valamelyik csatornára, aztán átszivárog idővel egy másikra. Olyan is előfordul, hogy jobban megéri egy forgalmazónak még egyszer megcsináltatni a szinkront, mint a kész szinkronos változatot megvásárolni a másiktól, vagy esetleg nem is tudnak róla, hogy készült már szinkron egy filmhez. Így fordulhat elő, hogy több magyar változatban forog esetleg ugyanaz a film.

Így a végére pedig feltennék néhány általánosabb kérdést is. Hogy került kapcsolatba a szinkron dramaturgiával, mi volt az első munkája?

A kapcsolatom nézőként indult, gyerekként ('80-as évek) szerettem bele a magyar szinkronba. Ismertem minden magyar hangot és stábtagot (akkoriban még bemondták őket a főcímben), élvezettel hallgattam a jó szövegeket. A színészeket arcról is ismerhettem, hiszen ott játszottak a színházakban, benne voltak a magyar filmekben. (Mára ez megváltozott...) Érdekes módon eredetileg nem az idegen nyelvvel kötöttem össze a dolgot, hanem azzal, ahogy a külföldi film szereplői élvezetes módon hallhatók gyönyörű magyar hangokon, szép magyar nyelven. Idegen nyelveket később kezdtem tanulni, általános iskolában oroszul és angolul, majd gimnáziumban spanyolul és franciául. Az egyetemen németül, dánul, utazásaim során pedig még portugálul. Már nem emlékszem, hogyan szereztem tudomást egy szinkronszínész képző tanfolyamról, amire csak azért mentem el gimnazista koromban, mert köze volt a szinkronhoz. Bár sosem akartam szinkronszínész lenni, kétszeresen is hasznomra vált ez a tanfolyam. Egyrészt a színészek szakmai szempontjairól rengeteget tanultam, így dramaturgként támogatni tudom a munkájukat. Másrészt megismerkedtem Tomasevics Zorkával, aki oktatóként vett részt a kurzuson, és meghívott a saját szervezésű tanfolyamára, ami kifejezetten dramaturg képzés volt. Akkoriban (huszonéve) még nem voltak erre iskolák...(OKJ képzésen is csak most dolgozunk, illetve az egyetemi audiovizuális fordító képzés csak tavaly indult). Zorka kurzusa azzal zárult, hogy az általa legjobbnak ítélt tanítványokat beajánlotta a Pannónia Filmstúdióba. Onnan kaptam az első megrendeléseket, aztán valami titkos utakon érkeztek a megkeresések újabb és újabb stúdióktól. Büszke vagyok rá, hogy sohasem kerestem fel magamtól egyetlen stúdiót sem, mindig a munka talált meg engem valamilyen úton-módon. Az első munkámra pontosan nem emlékszem, de az biztos, hogy a "Frasier - A dumagép" és a "Kaméliás hölgy" köztük volt. (Sokat tudnék mesélni erről az időszakról...akkor még lektorral kellett dolgozni...és olyan nagyságokkal, mint Sinkó László...sokkal szorosabb volt a dramaturg kapcsolata a stáb többi tagjával, és a fordítás utáni munkafolyamatokkal). Eszembe jutott még "A nő kétszer"...Mihályi Győző, Kubik Anna...Óriási élmény volt annak idején. Ma is az lenne, de sajnos ez a korszak elmúlt.

Mi volt az eddigi kedvenc sorozat vagy film, amit fordított?

Nehéz lenne kiemelni egyet a több száz munkából, ami 20 év alatt megszületett a kezem alatt. Mindet szívből csinálom, mikor éppen dolgozom rajtuk, függetlenül attól, hogy gyerekfilm, szappanopera, kultuszfilm vagy súlyos dán dráma - ha nincs meg ez az érzés, egyszerűen nem vállalom el. Van, amit azért szeretek, mert sodort magával az eredeti, és konkrétan röhögve írtam (pl.: Timon és Pumbaa, Sok sikert, Charlie). Van, amit azért, mert testhezállónak találtam, engem is érdekelt a folytatás, és még nézői elismerést is kaptam érte (pl: Vészhelyzet, Sr. Ávila, Biznisz, Getting on, Manó Benő és Lili hercegnő, Fullmetal Alchemist). Van, amit pedig azért, mert nagy kihívás volt szakmailag, akár nyelvi, akár műveltségi, akár technikai szempontból (pl.: Satisfaction 1720, Csocsósztori, stb.) Vannak olyanok is, amiket egyszerűen azért élveztem, mert olyan stábbal dolgozhattam, ahol igazi műhelymunka alakult ki (pl.: Ernest és Celestine, A bűnös).

Dolgozott már valakivel párban, netán két másik emberrel csoportosan szövegen? Ha igen, milyen volt ekkor a munkafolyamat? Esetleg könnyebb vagy nehezebb így?

Egyazon szövegen sosem dolgoztunk többen. Olyan előfordult, hogy nyelvi okból megkértek, hogy "nyers fordítást" lektoráljak. Vagy feliratos változatból írjak szinkront (más feliratozta, tőlem pedig szinkront kértek). Dupla munka, mert én nulláról kezdem, és még alkalmazkodnom is kell másvalaki gondolataihoz...nem szeretem. Illetve olyan sorozatoknál, ahol nagy ütemben kell sok rész egyszerre, és egy fordító nem bírja, elosztják az epizódokat több fordító között. De egymás szövegeivel ilyenkor nem találkozunk, csak annyiban kell alkalmazkodni egymáshoz, hogy a folytatólagosság megmaradjon. Alapvetően nem nekem való a csoportos munka, eléggé sajátos munkatempóm és koncepcióm van. Az egyeztetgetés több időt vinne el, mint maga a munka, és nem is biztos, hogy jobb eredménnyel, így nem látom értelmét, hogy többen dolgozzunk egy szövegen. Úgy érzem, hogy a dramaturgnak kell, hogy legyen annyi szakmai autonómiája, hogy önállóan megküzdjön, és természetesen felelősséget vállaljon a szövegéért. Más kérdés, hogy meg sem fizetik annyira a munkát, hogy még további órákat azzal töltsek, hogy valaki mással egyeztetgetek, meg győzködnöm kelljen. Egyébként nem is veszélyeztetett ilyen helyzet. Egyszer merült fel összesen, hogy én egy animációs film "nyers fordítását" írjam meg, pusztán azért, mert spanyolul van, és a dedikált dramaturg nem bírja a spanyol nyelvet...de majd ő aztán átdolgozza meg beleteszi a poénokat...Hát ezt visszautasítottam, megmondom őszintén. Ha valamit egyedül jól meg tudok írni, nem érzem úgy, hogy más keze alá kellene dolgoznom. Vagy nem csinálom egyáltalán, és akkor úgy is jó. Mivel több lábon állok, sosem voltam kiszolgáltatva a piaci nyomásnak.

Általában mennyi ideig készül el mondjuk egy 22 perces epizód szövege?

Ezt nem lehet előre meghatározni, márpedig jó lenne, hiszen az elszámolás percdíj alapú! Sajnos van olyan munka, amivel egy napig (értsd: reggeltől estig!) is dolgozik az ember, és ugyanúgy 22 percnyi díjazást kap érte. Ha egy teljesen átlagos film lineáris szövegét kell írnom - tehát nincs benne semmilyen nyelvi, műveltségi, szakmai vagy technikai kihívás - kb. óránként 4-5 percet írok meg, vagyis egy 22 perces film kb. 5 órányi munka az egyebekkel (formátum, kiejtés lista, szereplő lista, cím adás, helyesírás ellenőrzés stb.) együtt. Minden más csak növeli ezt az időt, előfordul, hogy egyetlen perccel egy órát is eltöltök, hiszen utána kell járni egy-egy szakkifejezésnek, tájékozódni kell egy speciális korszakban, szójátékot kell kitalálni vagy versben kell valamit megszerkeszteni, esetleg öten beszélnek egyszerre, és persze az eredeti listában nincs semmi, maximum annyi, hogy "összebeszéd". Nekem azonban egyenként le kell válogatnom a szereplőket, időzítenem kell a megszólalásokat, és ad abszurdum le kell hallgatnom (vagyis a képről hallás után kell fordítanom) az elhangzó szöveget. A színészeknek ez megkönnyíti a munkájukat, hiszen ők szereplőhöz kötötten dolgoznak, nekik az a lényeg, hogy mikor szólalnak meg, és mit mondanak. Dramaturgként ez óriási munka tud lenni, és nagyon viszi az időt. A tempómat tovább befolyásolja, hogy egy ülésben mennyit tudok megírni. Mivel alkotó folyamatról beszélünk, könnyen belátható, hogy minél többször kell megszakítani bármi miatt, annál hosszabbra nyúlik a bruttó munkaidő, hiszen újra bele kell rázódni az egészbe.

Köszönjük szépen a két évtizeden át átívelő dramaturgi munkáját, reméljük, hogy még sokáig hallhatjuk Önt a stáblisták végén, mint magyar szöveg író.

Nagyon köszönöm! Egészen váratlanul ér ez az elismerés, és nagyon jólesik.

Az interjú nem jöhetett volna létre Kozma Borbála és névtelenségbe boruló munkatársunk nélkül. Ezúttal is jár a köszönet mindkettejüknek!

További hírekért, érdekességekért kövessetek Facebook-on:


4 megjegyzés :

  1. Az is feltűnt hogy a "Party Down" és a "No Spoilers" című rész mind kettő magyar címei "A tuti buli"? Illetve a "Lincoln Loud: Girl Guru" című rész be fog e mutatkozni a Nickelodeon-ba?

    VálaszTörlés
  2. Leadhatnák a lármás család betiltott részeit, girl gurut szinkronosan, hiszen több sotlrozatban is említik pláne a spongyabobban hogy ,,kinyírlak''

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pláne, hogy említették, hogy nem nagyon lehet észrevenni a szinkronból, hogy melegek Clyde szülei

      Törlés
    2. Azt viszont elfelejted, hogy a Nickelodeont több másik országba is sugározzák, ahol lehet nem fordítanak ekkora figyelmet a szinkronra.

      Törlés